Gyorsan közeledünk a blog végéhez... Nem tudom hány rész lesz még, nem szoktam tervezni csak arra törekszem, hogy kerek, befejezett sztori legyen. El kell mondanom, hogy ez lesz az első blog, amit befejezek! Csak is nektek köszönhetem <3 Nagyon hálás vagyok az 57 feliratkozóért meg persze a kommentekért!! Elképesztő! :') Jó olvasást és szórakozást a részhez! :D
Bátorságom nincs szólni
Harry-nek, rettenetesen kínosnak találom az egész szituációt, még így is, hogy
nem tudom, mi történik. Kerülgetem az elkerülhetetlent, pedig magamnak
könnyíteném meg a dolgot. Csakhogy a nyitottságom a padlót súrolja. Mindenek előtt,
inkább veszek egy zuhanyt, viszont akkor át kell lopóznom a szobámba ruháért.
Nagyon remélem Harry nem ott vár rám, vagy esetleg az ajtó előtt. Attól is
tartók, hogy a saját birodalmában tartózkodik a nyitott ajtónál. Piszkos fehér
neműmet undorral az arcomon erőltetem vissza magamra, s ugyanezt megtettem a
nadrágommal is. A kezem már a kilincs markolatát szorongatja, mikor kopognak.
- Lucy, ha nem engedsz be,
bemegyek magamtól! – Harry mérges hangja csapja meg a füleimet. Még sosem
hallottam ilyennek. Teljesen komolyan gondolja, érzem, már nem menekülhetek.
Megadóan tárom ki az ajtót, természetesen olyan lassúsággal, amennyire csak
képes vagyok. Aggódó tekintettel vizslat, s lép beljebb egészen elém.
- Elárulnád mi történet? – tárja
szét számon kérően izmos karjait. Fejemet leszögezem, majd keményen a padlót
fixírozom. Most azonban nem tűri a hallgatásom, államhoz nyúl és gyengéden
tereli tekintetem rá. Kicsit oldalra billenti fejét, várva a válaszomra.
Teljesen lángba borulva és kiutat várva hallgatok még pár másodpercig.
- Hát… Tudod… Vérzek. – próbálom
a lehető legegyszerűbben megfogalmazni a problémámat. Nem bírok a szemeibe
nézni, nem is teszem. Helyette a lábfejünket bámulom.
- Hol? – kapkodva néz rajtam
végig és ráadásul körbe is forgat. Nem találja a vérzés helyét, ezek szerint a
nadrágomon lévő folt, nem is olyan feltűnő. Végez a kémlelésemmel és
szemöldökét felhúzva néz rám. Majd’ elsüllyedek a kompromittáló helyzettől és
még ki is kell mondanom hol, van a baj forrása? Pirulva és könyörgően pillantok
rá.
- Ha nem mondod el, nem tudok
segíteni. – hatalmasat sóhajtok és felkészülök a megsemmisülésre.
- Ott… Lent. – motyogom, mire ő
lekapja a tekintetét a lábfejünkre. Először nem érti, viszont kis idő
elteltével rá jön a dologra. Tisztán látom a szemeiben a megvilágosodás
szikráit. Arcáról a meglepődöttség és öröm is tükröződik vissza. Szája „O”
alakot formál, s szerintem nem tudja mit is kellene mondania.
- Oh… Figyelj, ezzel az egésszel
nincsen semmi baj. Ezt a folyamatot hívják menstruációnak, az egész azért van,
ho… - itt félbeszakítom egy kézfeltétellel. Ahogy kimondta a kulcsszót minden
beugrott róla. Bólintok, tudtára akarom adni miért is hallgatattam el. Úgy
tűnik, megérti. Kedvesen felajánlja, hogy elmegy nekem a szükséges kellékekért.
Hálásan fogadom el, addig is javasol egy zuhanyt. Amint hallom a bejárati ajtó
zörejét vetkőzni kezdek és beállok a tus alá. Hihetetlen jó érzés átmosni
magamat az elmúlt pár nap után. Itt végre úgy érzem, semmi gond sem érhet. Itt
nem kaphatnak el újra és vihetnek vissza a laborba.
Legalább is nagyon reménykedem ebben. Fellélegezhetek, Harry-vel az oldalamon biztonságos napokat élhetek. Nem áztatom magamat sokáig, bő öt perc elég. Gőz kíséretében lépek ki a kabinból és nyúlok a törölközőért. Nem szeretném véres foltokkal elcsúfítani az amúgy hófehér vízszívó tárgyat, így furfangosan törlőkendővel intézem el a hadi területet. A puha anyagot magam köré csavarva indulok el a szobámba, másik ruhadarabokért.
Legalább is nagyon reménykedem ebben. Fellélegezhetek, Harry-vel az oldalamon biztonságos napokat élhetek. Nem áztatom magamat sokáig, bő öt perc elég. Gőz kíséretében lépek ki a kabinból és nyúlok a törölközőért. Nem szeretném véres foltokkal elcsúfítani az amúgy hófehér vízszívó tárgyat, így furfangosan törlőkendővel intézem el a hadi területet. A puha anyagot magam köré csavarva indulok el a szobámba, másik ruhadarabokért.
Kényelmetlenül érezem magam,
miközben Harry-re várok. Mindent meg teszek, hogy a most rajtam lévő ruhák ne
legyenek piszkosak. Ideges vagyok és éhes is. Rájövök, a Göndör csinált nekem
reggelit, ha van egy kis szerencsém talán még mindig ott áll az éjjeli
szekrényemen. Szinte futva közeledek a célomhoz. Felcsillanó szemekkel
nyugtázom, hogy az étel rám vár. Mint, aki egy hete nem látott kaját csapok le
rá. Mondjuk, ki tudja mi is volt velem. Csak annyit tudtam leszűrni Harry
viselkedéséből, hogy rosszul lettem. Nem vagyok az a típus, aki a bolhából is
elefántot csinál, de könnyedén megeshet, hogy napokig nem voltam magamnál.
Mikor hazatér a fürtös alaposan kikérdezem. Egyáltalán nem kell sokat várnom
rá, a gondolataimban emlegetett szamár visszatért.
- Lucy, megjöttem! – sietve
lépdelek elé, és veszem át a nekem vett csomagot.
- Tudod hogy kell? – bólintva
jeleztem és újra a fürdőbe mentem. Szomorúan állapítom meg: a jelenleg rajtam
lévő bugyi is elesett a csatában. Ismét járok egy kerülőt a mosdó és a szobám
között, egy másik alsónemű miatt.
Immár elrendezve baktatok a
nappaliig, ugyanis Harry kitalálta, hogy filmezzünk egyet. Itt van a remek alkalom a beszélgetésre. Ő már
befészkelte magát a kanapé sarkába egy hatalmas pléd kíséretében. A látványra
elmosolyodom, néha olyan tud lenni, mint egy kisfiú. Jó kedvűen foglalok el
tőle nem messze egy helyet. Ő automatikusan indítja el a filmet. Nem igazán
veszem figyelembe az előttem játszódó képsorok mozgását, sokkal inkább leköt
az, hogyan hozzam fel a témát. Úgy döntök nem célozgatásokkal akarom rávezetni
szándékomra, egyszerűbb, ha rögvest, egyenesen rákérdezek.
- Harry, eddig nem mondtad mi
volt velem. Amikor felébredtem erre nem került sor, csak a hogylétemet
kérdezted. Szeretném megtudni mi is történt. – már szinte szó szerint böködte
az oldalam a kíváncsiság. A filmet kizárva fordul felém és gondolja át a
történteket.
- Szóval, reggel hangos zajra
ébredtem, ami a szobád felől jött, így átmentem, s mire odaértem te már ájultan
hevertél a földön. Rettenetesen megijedtem és maradéktalanul a korházba
szerettelek volna vinni, de eszembe jutott: ott nem segíthetnek rajtad. Inkább
felhívtam Evan-t, aki ugyan nem fogadta a hívásom elsőre és közben a csokrod is
megjött – egy nagy mosoly kúszik az ajkaimra, nem tudom visszatartani az édes
gesztus hallatára – azután végre sikerült beszélnem Evan-nel. Ő elmagyarázta,
hogy nálad valami elvi hiba van a kódodban, amit nem lehet kijavítani. Úgymond
hétről-hétre le fogsz merülni, de ez a sokkolóval korrigálható kis ideig. –
sok, talán túl sok információ ez nekem, nem bírom lebirkózni őket. Erősen kell
koncentrálnom, amennyiben nem akarok előadni egy hiszti rohamot. Erőfeszítésemnek
a hangos film vet véget, egészen konkrétan két szó üti meg a fülem. Térdelj… Vetkőzz.
Ennél a pontnál tekintek fel, kíváncsi lettem Harry milyen felvételt nézet velem. Mint kiderül az asztalra halyított CD tokról ez egy thriller. Késő este fele járunk, s az igazat megvallva engem nem köt le túlzottan a film. Ahogy látom a mellettem gubbasztó fiú helyettem is élvezi a látottakat, így minden rossz érzés nélkül merészkedek fel a szobámba. Lámpát nem kapcsolok, a nélkül is elbotorkálok az ágyig. Elalvásom előtt vetek egy pillantást gyönyörű rózsáimra, minek hatására széles mosoly terül el arcomon. Nem bírom elégszer elmondani magamnak mennyire is kedves ez Louis-tól.
Ennél a pontnál tekintek fel, kíváncsi lettem Harry milyen felvételt nézet velem. Mint kiderül az asztalra halyított CD tokról ez egy thriller. Késő este fele járunk, s az igazat megvallva engem nem köt le túlzottan a film. Ahogy látom a mellettem gubbasztó fiú helyettem is élvezi a látottakat, így minden rossz érzés nélkül merészkedek fel a szobámba. Lámpát nem kapcsolok, a nélkül is elbotorkálok az ágyig. Elalvásom előtt vetek egy pillantást gyönyörű rózsáimra, minek hatására széles mosoly terül el arcomon. Nem bírom elégszer elmondani magamnak mennyire is kedves ez Louis-tól.
Hajnali kettő környékén kő kemény
hasfájásra ébredek, s ahogy érzem teljesen átizzadtam a lepedőt. Először azt
húzom át, a szekrényben találok egy másikat. Utána ügyelve a halkságra,
lábujjhegyen, a sötétben tapogatózva érek be a konyhába. Ott a lámpát
felkapcsolom és a gyógyszeres doboz után kutakodva nézem át a szekrényeket. Öt
perc után találom csak meg, magától értetődően a legfelső polcon. Széket húzok
alá, ezzel már is megszegve a csendre tett ígéretem magamnak.
Még a bútor segítségével is nehezen érem el a kis dobozkát, ám nem adom fel, kell nekem a fájdalomcsillapító. Makacsságomnak is szép eredménye lett, az egész hatalmas puffanással érte el a padlót. Biztosan felébresztettem Harry-t. Sóhajtva állok neki összeszedni a kiborult dolgokat. Sejtésem beigazolódott, hallom, Harry dübörgő lépteit.
Még a bútor segítségével is nehezen érem el a kis dobozkát, ám nem adom fel, kell nekem a fájdalomcsillapító. Makacsságomnak is szép eredménye lett, az egész hatalmas puffanással érte el a padlót. Biztosan felébresztettem Harry-t. Sóhajtva állok neki összeszedni a kiborult dolgokat. Sejtésem beigazolódott, hallom, Harry dübörgő lépteit.
- Mit csinálsz már megint? – nem
csak tekintete, de hangja is dühös. Teste remeg, az álmosság minden jele eltűnt
a szemeiből.
- He? Neked csak a bajcsinálás
megy?! – nem értem mire ez a nagy kirohanása. Tudom én, hogy elűztem az álmát,
azonban eddig nem volt balszerencsém ehhez az oldalához. Könnyek mardossák a
szemeimet, orrüregeimet is elönti a takony.
- Nem veszed észre, hogy veled
csak a baj van? Eszembe sem jut miért is hoztalak el, amikor semmi, de semmi
közünk egymáshoz! Már azt is megbántam, hogy kihoztalak a laborból, sőt! Azt
is, hogy egyáltalán rád néztem az utcán. Azt hiszed nem lett volna jobb dolgom,
mint téged pátyolgatni?! Komolyan mondom, jobban teszed, ha most azonnal
visszahúzod a csíkot oda, ahonnan jöttél! Egyenesen a kutatóközpontba! – torka
szakadtából üvölt, még a falak is beleremegnek. Annyira félek ettől a
Harry-től, hogy valóban megfogadom a tanácsát, és kirohanok az ajtón. Persze a
semmibe az éjszakában.
Az utat követve futok, amíg csak bírom, s lábaim nem parancsolnak megállásra. Szemeimbe élesen szúr bele a fényszóró kellemetlen fénye. Ugrálni, s integetni kezdek. Szerencsémre a sofőr megáll. Féle ugyan, de mégis egy cseppnyi magabiztossággal huppanok be mellé.
Az utat követve futok, amíg csak bírom, s lábaim nem parancsolnak megállásra. Szemeimbe élesen szúr bele a fényszóró kellemetlen fénye. Ugrálni, s integetni kezdek. Szerencsémre a sofőr megáll. Féle ugyan, de mégis egy cseppnyi magabiztossággal huppanok be mellé.
Aztaa! Hát igen Ennyi volt az első reakció. Szegény Lucy.... Nem tudom mi ütött Harrybe ://. Hová megy most a leányzó?
VálaszTörlésJajj már várom a következő részt. Mikorra várható?
-Ð
Szia :)
TörlésLucy nem megy sehova :D
A következő rész talán szerdán lesz :)
Kinyirválom Harryt az fix!!*-----*
VálaszTörlésRohadék!!
Fogadjunk hogy térden álva fog bocsánatot kérni!!
Ahj.....pasik.
Siess a kövivel!^^
Szegénykém :( A következő részben kiderült miért volt ilyen :D Sietek ^^
TörlésNagyon felkeltette az érdeklődésemet a facebook oldalon a kis "részlet", bár az igazat megvallva, amúgy is elolvastam volna. :D
VálaszTörlésNem tudom, mikor jön a következő rész, de kínzás az olvasót ilyen cselekmény között hagyni!
Húha, elképesztően írtál! Harry egy kis mocsok, meg egy kis cukorfalat, meg a kettő keveréke, de most legszívesebben kilógatnám az ablakon. Szegény Lucy! Remélem, nem esik baja! :) Kíváncsivá tett az utazása, na meg, hogy Louis is mit fog szólni ehhez! :D
Hatalmas ölelés,
Brynn c:
Szia :)
TörlésÖrülök, hogy tetszik :D
Ha, mindenféleképpen ki akarod lógatni, figyelj rá, hogy le ne essen, mert nekem még kell ^-^
Istenem. Harry mit ittál? :'(
VálaszTörlésHarry teljesen józan :P A következő részben jön a csattanó ^^
TörlésEz csak egy alom ha jol sejtem, vagy Harry bal labbal kelt fel. :D
VálaszTörlésNem, nem... Ez megtörtént :D
TörlésSzia. A figyelmem a csoportban kitett részleted keltette fel, ami különleges eshetőség. Másnak még nem is igazán sikerült. Megkapóan írsz, s ez dicséretes. Várom a folytatást, igazán kíváncsivá tettél. Így tovább. ;)
VálaszTörlésSzia :) Köszi, nagyon örülök, hogy tetszett! ^^
Törlés