Drága olvasóim!
Meghoztam egy újabb csavaros részt. Remélem ti is legalább annyira meglesztek elégedve ezzel a résszel, amennyire én. Köszönöm a kommenteket, és minden támogatást! Nagyszerűek vagytok és ezt nem tudom elégszer elmondani. Hihetetlen, hogy már 49 feliratkozóm van és túl vagyunk a 11 ezer oldalmegjelenítésen <3. A jövő héten csak pénteken vagy szombaton tudok újjal jelentkezni, ugyanis táborban leszek. Jó olvasást!
HARRY
Már egy nap telt el azóta, hogy otthagytam Lucy-t a
kórházban. Furcsa kimondani, vagy rágondolni a nevére, amit én adtam neki.
Sokszor mondják, ha valamilyen állatnak nevet adsz, az érzelmi kötődést jelent,
ez esetben is így történt, csak nem állattal, hanem egy gyönyörű szép, s kedves
lánnyal. A történtek óta rágja a fülem Louis, hogy menjek érdeklődni felőle, de
nincs hozzá pofám. Illett volna, vagyis illene megkérdeznem hogyan is telt az
első napja, sikerült-e elfogadnia a döntésem, viszont, ehelyett itt poshadok a
stúdióban. Be kell fejeznem az új lemezt, pontosabban csak a felét kell
összehoznom. Ebből az esetből szeretnék valami ihletet meríteni, ki kell adnom
az érzéseimet.
Sosem kavargott bennem ennyi különféle érzés egyszerre, szinte már teherként nyomják a szívem. Ugyanazzal a szöveggel nyugtatom magam, ez volt a helyes megoldás, de mégis utálom magam emiatt. Ezért is gondoltam egy lassú és könnyed, ám mégis dühöngő számra. A szöveg félig meddig készen van, de nem áll stabil lábakon, szinte percenként javítok át benne apró részleteket. Nem szándékozom az egész számot erre az esetre alapozni, sokkal inkább csak célozgató megjegyzéseket rakok bele.
Ma kemény nap vár rám, eltekintve attól, hogy nem engednek ki egészen addig, míg be nem fejezem a CD-t, egy interjúm is lesz. Lehet, súlyosan hangzik a CD befejezése, pedig valójában semmi nehéz nincs benne, szimplán lusta vagyok. Ehhez az egy dalhoz ragaszkodom igazán, erre az albumra szánom azokat a számokat, melyeket már régebben megírtam, de nem lettek kiadva. Átdolgozom őket, s készek is. Tehát mondhatnám azt is, hogy készen van az album, és nincs is.
Sosem kavargott bennem ennyi különféle érzés egyszerre, szinte már teherként nyomják a szívem. Ugyanazzal a szöveggel nyugtatom magam, ez volt a helyes megoldás, de mégis utálom magam emiatt. Ezért is gondoltam egy lassú és könnyed, ám mégis dühöngő számra. A szöveg félig meddig készen van, de nem áll stabil lábakon, szinte percenként javítok át benne apró részleteket. Nem szándékozom az egész számot erre az esetre alapozni, sokkal inkább csak célozgató megjegyzéseket rakok bele.
Ma kemény nap vár rám, eltekintve attól, hogy nem engednek ki egészen addig, míg be nem fejezem a CD-t, egy interjúm is lesz. Lehet, súlyosan hangzik a CD befejezése, pedig valójában semmi nehéz nincs benne, szimplán lusta vagyok. Ehhez az egy dalhoz ragaszkodom igazán, erre az albumra szánom azokat a számokat, melyeket már régebben megírtam, de nem lettek kiadva. Átdolgozom őket, s készek is. Tehát mondhatnám azt is, hogy készen van az album, és nincs is.
- Hogy van az én szorgos kis hangyám? – megforgatom a
szemem, s John-ra nézek. Ezzel is csak heccelni akar, azonban ebből most nem
eszik.
- Remekül azt leszámítva, hogy itt kell rohadnia. – és akkor
még nem is említem neki az interjút. Azokat mindig is utáltam. Olyan témákat
feszegetnek, melyekhez abszolút nincs semmi közük, olykor intim részletekre is
kitérnek, ez számomra undorító. Sokak nem értik a látószögem, bármit
megtennének csakhogy kicsit is a reflektorfényben legyenek. Nekem az egészben a
rajongóimon van a hangsúly, értük teszek mindent. A koncerteket és azt a pár
alkalmat mikor találkozhatok velük, semmi sem tudja felülmúlni.
- Felkészítelek. A csatorna, amelyikhez most mész interjúra
szeretne arról a lányról pár szót hallani. – az ütő megáll bennem egy
pillanatra. Sejtettem, hiszen szinte a mi képünk virít az összes címlapon. Azok a képek a megismerkedésünk pillanatait
idézi fel, mikor el kellett menekülnünk a paparazzik elől.
- Rendben, mikor indulunk? – még az ajtóból visszakiabálja a
dátumot, még jó, hogy mindig időben szól. Egészen pontosan öt percem van
elkészülni, ami azért remek hír, mert fürdeni is szerettem volna. Amióta
elküldtem Lucy-t abba a kisegítős épületbe semmi sem jön össze. Szembesülnöm
kell a ténnyel, ez volt az én egérutam. Teljesen tudat alatt történt, abban a
hitben ringattam magam, hogy szüksége van erre. Még tegnap reggel, mielőtt
elvittem volna beugrott, amit a nővér mondott a hangjáról. Magától vissza fog
jönni. Erre én mit csináltam? Kivertem ezt a fejemből, s bezártattam csupa
idegen ember közé. Ki kell hoznom! Amint végeztem itt rohanok érte, viszont
most a kocsihoz kell. Erősen csaptam be magam után az autó ajtaját, s a sofőr
gázt adott.
- Nem azért, de átöltözhettél volna. – fordul hátra az
anyósülésről John.
- Nem azért, de ha időben szólsz nemhogy átöltöztem, hanem
még egy zuhanyt is vettem volna. – vágok vissza, amit nevetéssel díjaz.
Előveszem telefonom zsebemből, s tárcsázom az intézmény számát.
- Jó napot! Harry Styles vagyok, nemrég vittem be magukhoz
egy bizonyos Lucy Morris-t. Érdeklődni szeretnék, kihozhatnám-e.
- Természetesen Mr.Styes. Azonnal értesítem az őt kezelő
doktorurat. Körülbelül mikorra várhatjuk az érkezését?
- Elnézést, de igazán nehéz napom van, így nem tudom
megmondani. Minden esetre este hatig biztos ott leszek, köszönöm a segítséget.
– hatalmas kő esik le a szívemről. Sóhajtok egyet, s fejem hátracsuklik. Most
érzem valóban jót cselekedtem. Igazán remélem Lucy örülni fog, s nem haragszik
rám, a hatalmas botlás miatt. Őt is értesítik?
- Mi volt ez Harold? – csap combomra a főnököm, annak
érdekében, hogy rá figyeljek. Én is viszonzom ezt a kedves gesztusát, kis
különbséggel, én a kézfejére célzok. Nagy csattanással érintkezik a bőrünk, erre
mindketten felnevetünk.
- Tudod, rájöttem; óriási hülyeséget csináltam. Ugye Lucy-t
elküldtem egy kórházba, ahol olyanokat kezelnek, akiknek emlékezetkiesésük van,
esetleg vakok, süketek és némák. Ki akarom hozni őt onnan. A kezdetektől
láttam, hogy neki nem tetszik az ötletem, de én természetesen mentem a magam
feje után és ráerőltettem. – elmotyog egy értem-et
és előre fordul. Fél óra után érkezünk csak meg az interjú helyszínére, ahol
egy csomó rajongó vár. Azonnal mosoly kúszik arcomra, s kilököm az ajtót.
Odasietek hozzájuk, mire kórusban kezdik mondogatni a nevem. A filctollammal
sorban haladok, s mindenkinek adok egy aláírást és pár képet is készítek.
Sajnos ezt nem sokáig tehetem, ugyanis egy biztonsági behurcol az épületbe. Gyilkos
tekintettel nézek rá, pedig pontosan tudom, ő csak a munkáját végzi.
- Gyere szupersztár! – karol át Jo és az öltözőm felé terel.
Csak egy felsőt cserélek, teljesítem a nemrég elhangzott kívánságot. Ezután
futva érek be a szobába, ahol már vár rám egy korombeli lány. A nézők
felsikítanak és tapsolnak, megvillantom mosolyom, majd integetek nekik, végül
elfoglalom a nekem szánt helyet a kanapén.
- Szia, Harry. Köszöntelek újra nálunk! Jó érzés ismét látni
téged. – fogad hatalmas lelkesedéssel a nekem cseppet sem ismerős nő. Én is hasonlóképpen üdvözlöm és bele is
vágunk a kérdésekbe. Rengeteg kis cetlit tart a kezében, nem fogok egyhamar
végezni. A tizenötödik témakör után felhozza a legrosszabbat.
- Harry válaszolj őszintén. Mi történt azzal a lánnyal az
utcán? Régebbről ismeritek egymást? – öt teljes perbe telt, mire kitisztáztam a
helyzetet. Nehezemre esik erről beszélni másoknak, és ezt nem titkolom el.
Tekintetem a kijáratra téved, ahol John idegesen telefonál valakivel. Csak azt
látom, hogy állkapcsa meg van feszülve és másodpercenként túr hajába. Küldd
felém egy gyilkos pillantást, ezt nem tudom hova tenni, s kiszalad a teremből,
és bár nem látom, de biztos vagyok benne, hogy az épületet is elhagyja.
- Azt is beszélik, hogy már nem lakik veled, igaz?
- Igen, bemagyaráztam magamnak egy elég nagy butaságot, így
sajnos elküldtem terápiára, ahol olyanok között lehet, mint ő. Viszont amint
itt végeztem megyek érte. – kulcsolom össze ujjaim.
- Ez valóban kedves, most is megmutattad mekkora szíved van.
Talán emiatt is van akkora sikered a tini lányoknál. Akármennyire is
szeretnélek még faggatni Harry, sajna lejárt az időnk. Nagyon köszönöm, hogy
eljöttél, ez volt a Door’s show nézzetek legközelebb is! – mosolyog a jobb
oldali kamerába. Sietősen állok fel, azonban mielőtt még megszökhetnék,
megállít Loren. Mint kiderült így hívják az interjúst.
- Várunk vissza legközelebb is. – karolja át nyakam, s nyom
két puszit arcomra. Ugyanígy cselekedtem, s kiszabadultam szorításából.
- Bocsáss meg, de nekem most mennem kell. – intek és
sietősre veszem tempómat. Nem mondom elég messze keveredtünk a stúdiótól és még
messzebb Lucy tartózkodási helyétől. Bediktálom a sofőrnek a címet, s
hozzáteszem, mihamarabb előbb ott akarok lenni. Persze mint mindig, amikor az
ember minél jobban siet valahova, annál lassabban telik az idő és az összes
közlekedési lámpa akkor vált pirossá, mikor odaérsz. Úgy látszik, az univerzum
nem akarja, hogy megvalósuljon a tervem, különben nem hátráltatna. Meg sem
várom, az autó megállását kiugrom, amikor az lassít. Az ajtó becsukásával sem
igazán törődöm, ott hagyom tárva nyitva.
- Jó estét uram, mit tehetek önért? – köszönt a recepciós. Lihegésemtől
nehezen tudok beszélni, megvárom, míg rendeződik a lélegzetem.
- Jó estét magának is. Lucy Morris-t szeretném kihozni
innen, olyan két napja hozhattam be. Harry Styles vagyok. – hallom, ahogy a
billentyűzetet kezdi ütögetni, s pár kattintás után furcsán néz rám.
- Én ezt nem értem. Már volt itt egy férfi és elvitte
Lucy-t. – erre a kijelentésére felszaladt a szemöldököm.
- Ez hogy lehetséges? – emelem fel hangom, mely láthatólag
nem tetszik a velem szemben álló asszonynak.
- Azt mondta maga küldte érte. – ránt vállat. Remek, úgy
látszik a legszínvonalasabb kórházba hoztam őt el. Itt bárki szavára
kiengednek,s bíznak ismeretlenekre embereket.
- És az illető említette a nevét?
- Pillanat. – újra nyomkod párat, s kinyögi a főnököm John
nevét. Mi a franc?
MIMIMIMIMIIII?
VálaszTörlésHA JOHN BÁRMIT IS CSINÁL, KIHERÉLEM
Ez volt az első reakció.
Egy újabb csodás részt olvashattam, az eleje kifejezetten nagyon tetszik (értelmes megfogalmazás XD) és megint csak egy olya rész volt, hogy azonnal folytatást akarunk. (Amit pontosan mikor is lesz? )
Tudom, hogy táborba mész, de így itthagyni minket... Azért ez gonoszság...
Imádtam, várom a következőt, és úristen.
Puszil: Rosa
Pontosan jövő hét pénteken fogok újat hozni :)
TörlésEzen gondolkoztam mennyire is lenne nagy kitolás veletek szemben, ha ezt kiteszem :D
A kosarat, majd küldöm <3
Nagyon nagx kitolás :(
TörlésHarryvel együtt, ugye?
Várom őket XD
Sajnálom :D
TörlésTermészetesen Harry-vel együtt megy.
Hogy mi,mi,mi,mi,mi? o.o
VálaszTörlésVálaszokat. Válaszokat akarok! Meg persze a következő részt. Hogy mi? Minek? miért? Miért nem szólt?
Mi a halál? :D Siess Olív *o*
Természetesen tökéletes rész lett :D Meg vagyok vele elégedve :D
Köszönöm <3
TörlésHozom, amint tudom :)
WTF????
VálaszTörlésWHÁT THE FÁCK?
Te tényleg holtan akarsz látni! O.O
Ha így folytatod akkor nem kell sokat várnod!
Csak hogy tudd, még mielött feldobom a talpam elötte írok egy szívszorító levelet csak a kedvedért!:'D
Csak hogy mardosson a bűntudat!:))))
Szeretlek ám!:DDDD
Bár van amikor 17 féle módon kinyírnálak!
Mint most!:D
Ui. Már nagyon várom a kövi részt!^^
Uui. Én a helyedben a táborban majd nem aludnék! A végén még az éjszaka közepén elrabollak!:DDD
Én is szeretlek :DD
TörlésMajd viszek altatót, hogy el tudjak aludni. Túlságosan is félek tőled xd
HoloSec Ltd. is a UK-based company. We provide high-security holograms featuring your logo with minimum orders as low as 500 units.Have you ever wondered why the largest companies in the world use hologram on their products? Why they are used on banknotes, government documents and credit cards? Our holograms cannot be copied by any polygraphic method, and are completely tamper-proof. All holograms provided by HoloSec are high-security and personalised. Your product will not only benefit from being resistant to counterfeiting but also enjoy improved presentation. Our technology allows us to provide personalised holograms from as little as 500 units. Call us now to request free samples and see the quality of our holograms for yourself.
VálaszTörlésHologram facts: - Cannot be scanned by computer.
- Cannot be reproduced with a photocopier.
- Cannot be removed and reapplied without complete destruction (tamper evident).
- Provides quick and easy optical product authentication.
- Enhances packaging appeal.
- Improves consumer brand awareness.