2015. július 18., szombat

14.fejezet - Búcsú

Sziasztok!
Itt is van a 14.rész. Sajnos legközelebb csak 27-én fogok tudni jelentkezni, családi okok miatt. Köszönöm a kommenteket és persze a rengeteg feliratkozót!:) Mostantól kisebb fordulatot vesz a blog és innentől egy kicsit viccesebb részeket fogok hozni, meg persze megkezdődik Harry és Lucy románca <3 Nem tudom hogy vagytok vele, de én már alig várom, hogy megírhassam ezeket a részeket :D Jó olvasást!
U.i.: Szeretlek (haha jó vicc)
Vegyetek rész a közvélemény kutatásban oldalt a modulsávban!


HARRY


  Louis érdes és kissé fáradt hangjára ébredek. Ezek szerint megérkeztünk. Próbálom magam összeszedni és minél hamarabb hasznavehető állapotba tornázni. Szándékomban áll mielőtt bepakolni a házba. Imádkozom, hogy senki ne lásson meg minket, merő véletlenségből sem.  Bágyadtan ugyan, azonban nekiállok kikecmeregni az autóból. Egyből a csomagtartóhoz indulok és a lehető legtöbb csomagot erőltetem a kezeim közé. Ugyan logikusabban is csinálhatnám, de a félelem nagy úr és amikor ez hatalmába kerít, képtelenség a helyes úton cselekedni. Igen, félek. Méghozzá rettenetesen. Simán le is csukhatnának személyi tulajdonok elkobzásáért. Tudom, én mondtam, hogy az életet izgalmasan kell élni, de ez olykor pánikkal válik élvezhetőbbé. Megkérdőjelezhetetlen, ha egyszer visszatekintek erre az emlékre mosoly fog díszelegni az arcomon. Mondhatni, hogy eddig semmit sem bántam meg az életemben. Előre pillantok, látom a lányról már kedves barátom kezeskedett. Amint beérek a tárva nyitva hagyott ajtón – ez igen Louis – futok is vissza a többi holmiért. Többnyire csak ledobom őket a padlóra, ám a törékeny tárgyakra figyelek. Természetesen itt is van minden, amire szükségünk lehet – pohár, evőeszközök, stb. – csak biztosítéknak tettem el párat. Nem igazán szeretnék, majd ilyenekért kijárkálni a bolthoz. Lehetséges, hogy előre aggódom a semmin, viszont ilyen helyzetekben nyugtalan vagyok.
  - Van még valami kint? – jelenik meg Louis. Nemlegesen rázom meg a fejem, és testemmel visszafordulok a pult irányába.
  - Hálás lennék, ha segítenél elpakolni a földön lévő bőröndöket és a többit. – ásítok. Nem kell kétszer kérnem, azonnal a bőröndökkel kezd foglalatoskodni. Bőven egy napot számítok a teljes kipakolásnak, egyéb mást mára nem tervezek. A villanyról és a vízről most hallani sem akarok, folyton nehezemre esik ezeket beüzemelni. Louis elég szorgos ma, márpedig az ember nem minden nap lát ilyet, hogy a nagy Tomlinson még a nap első sugarai előtt ébren van és valami hasznos dolgot művel. Ötletem sincsen, mivel tudom ezt majd meghálálni. Bármikor számíthatok rá, ő a legjobb barátom. Vegyük például ezt az ügyet; nem tudja miért is kellett eljönnünk, mégsem kérdezősködött csak tette, amit kértem. Kimondhatom, vakon megbízik bennem, még úgy is, hogy a múltban nem voltam éppenséggel a legmegbízhatóbb haverja. A munkám lefoglalt, s mikor őrizetbe vették egy buli után – egy csaj miatt, mi másért is – engem hívott fel, csakhogy én nem mentem. Túl sok lemaradásom volt, csak úgy, mint általában lenni szokott. Amikor végre valahára készen lettem a konyhai cuccok kipakolásával nekiláthattam a saját bőröndömnek, plusz a fürdőszobai dolgoknak is. Sokat használt ingeimet könnyű szerrel hajigálom be a szekrénybe, ezeket a farmerok és a fehér, fekete felsőim követik. Most döbbenek rá valamire. A csizmáimat otthon felejtettem.
  Dühösen eresztem ki a tüdőmben bent tartott levegőt és vágom hanyatt magam. Hogy lehetek ilyen szerencsétlen? Ez teljesen rád vall Harry Styles. Na, elég a sajnálkozásból ideje folytatnom a pakolást, amennyiben ma tényleg kész akarok vele lenni.
  - Harry. – halk, egészen simogató vékony hang üti meg füleim. Már valahol hallottam, méghozzá a kutatólaborban. Minden kétséget kizárólag ez Lucy. Olyan kis édes hangja van.
  - Tessék? – tápászkodok fel a földről, majd elé lépek. Fehér, nyári ruhát visel, barna övvel a derekán kiegészítőként. Kifejezetten gyönyörű volt, bár ő mindig csinos.
  - El sem tudom mondani mennyire hálás vagyok, a kórházas incidens után úgy voltam vele, hogy soha nem bízom meg bennetek, de mostanra belátom, butaság volt ezt gondolnom. Örökre hálás leszek ezért, hiszen szinte nem is ismerjük egymást, de te mégis… - nem tudom tovább hallgatni a hálálkodását, inkább megölelem.
  - Hidd el, semmivel sem tartozol. Örülök, hogy tudtam segíteni neked, és csak hogy tudd, semmiben sem fog befolyásolni, ami vagy. – elmotyog egy köszönömöt, s visszamegy pakolni a saját szobájába. Visszagondolva, talán nem kellett volna ezt mondanom. Többször is megfordult a fejemben ez a kérdés: Ugyan úgy fogunk egymással viselkedni, vagy minden más lesz? Engem isten bizony nem zavar, de belegondolni kicsit frusztráló.
  - Haver, ugye nem lenne gond, ha én lelépnék? – milyen híres lettem. Hamarosan, majd időpontot is kell velem egyeztetni, ha ennyi ember vágyik éppen a társaságomra.
  - Már is feladtad Lucy meghódítását? – látom, nem tetszik neki, ami elhagyja a szám, ezt egy grimasszal alá is támasztja. Louis-t kikerülve veszem az irányt most a fürdőbe. Nem gondoltam, hogy ide is bejutok, de megtettem.
  - Kaptam egy munkalehetőséget. – mondatára összefut a szemöldököm. Louis Tomlinson dolgozni fog?
  - Őszintén Louis, ki az a barom, aki alkalmazna téged? – vágok hozzá egy törölközőt, miközben elkap a röhögő görcs. Louis-t dolgozni úgy kell elképzelni, mint az elefántot a porcelánboltban. Több munkahely is volt, mindenhonnan kirúgták. Vagy a lányokkal való flörtölés miatt, vagy az előbb említett törés-zúzás volt a kiváltó ok.
  - Nagyon vicces humor Harold. – akárcsak a cowboy-os filmekben összeszűkítem a szemem és mérgesen nézek a velem szemben álló poén zsákra. Neki nem esik le, hogy ideje lenne felhúzni a nyúlcipőt, megvárja, míg egy dicsőséges harci kiáltás hagyja el torkom. A kelleténél nagyobb erővel vetem rá magam, így ő elveszti az egyensúlyát és nekiesünk az ablaknak. Egészen profik vagyunk, kitörtük az üveget. Hatalmas nevetésben törünk ki, már ha ezt lehet annak nevezni. Olyan látványt nyújthatunk, mint két beszívott láma.
  - Tudod, mennyire utálom, ha valaki így hív! – játszom a sértődött kisfiút és ajkaimat lefelé biggyesztem. Lou csak végigsimít hajkoronámon – khmm inkább összekócolja – és puszit nyom homlokomra.
  - Tudom, épp ezért mondtam. – villantja meg fogsorát és elmegy. Előre is sajnálom azt a céget, amelynek dolgozni fog. Nem mondom, jól itt hagyott a betört ablakkal. Megrázom a fejem és az eredeti küldetésemre koncentrálok. Csak sajnos az egészhez nincsen kedvem. Louis miatt túlságosan is feltöltődtem energiával. Mondjuk, segíthetne is valaki, hiszen én már rég készen vagyok a konyhával és a saját ruháimmal is, akkor a többiek mit csinálnak? Térdeimre csapok, majd elhagyom a fürdőt. Útközben bekukkantok Lou szobájába, ahol a kibontatlan bőröndön kívül semmi nem változott. Hát persze, ő elmegy. Tovább megyek egészen a folyosó végén található szobáig, amiben nem csak Lucy-t, de Louis-t is megtalálom.
  - Hát, ti? – dőlök neki az ajtófélfának. Teljesen felesleges volt megkérdeznem, mivel egyértelmű, hogy a bőrönd tartalmát rakják be a szekrénybe, sokkal inkább figyelemfelhívás volt.
  - Louis felajánlotta a segítségét. – mind kettejük arcán hatalmas mosoly ékeskedik. Nyilvánvalóan élvezik a másik társaságát. Csúnyán nézek barátomra, ami után csak úgy otthagyott a fürdőben bármiféle segítség nélkül, kicsit rosszul esik, hogy idejön csapni a szelet az egyetlen női lakosunknak.
  - Ha, már ennyire benne vagy a nagylelkű korszakodban Louis, nyugodtan mehetsz és felsöpörheted a szilánkokat. – mint azt gondoltam ehhez már semmi kedve, de nagy kínlódva feltápászkodik. Nyűglődve vonszolja ki magát a helységből. Lucy mellé térdelek és átveszem Lou helyét. Velem ellentétben ő gondosan összehajtogatja a ruháit és különféle kupacokba rendezi őket. Nem tudom beszélt-e már a kékszeművel, ezért inkább nem kérdezek rá, valami más témát kell kitalálnom.
  - Lehet, most érzékeny témát fogok érintetni, de mit tettek veled ott?
  - A férfi azt mondta pár kutatást végzett csak el, de szinte semmit nem mondott róla. – ez nem nyugtat meg. Inkább később felhívom Evan-t.

  Ahogy azt elterveztem az egész nap pakolással telt, azonban megérte, hiszen végeztünk. Louis egy érzelmes búcsú után el is ment. Persze megbeszéltük, hogy meg fog minket látogatni sokszor, azonban azt még mindig nem volt hajlandó elárulni, miként is fog dolgozni. Ilyenkor, végső esetként az én nem tudok másra gondolni, mint egy sztriptíz klubra. Az lenne a megfelelő hely egy ilyen nőcsábász számra. Végül is, ha józan ésszel gondolkozok, akkor Lou-nak mérnöki végzettsége van, biztosan ebben az ágban helyezkedett el. A lakótársam régen alszik, mind ketten kimerültünk a séta után. Igen, elmentünk sétálni, ugyan is látni szeretett volna egy kicsit a világból, én pedig örömmel vagyok a társaságában. Most esélyem nyílik megismerni jobban, az igazi énjét. Megígértem magamnak, hogy felkeresem telefonon Evan-t, szóval tárcsázni kezdem a számát.
  - Szia, el tudtatok menni? – szinte azonnal felvette nekem.
  - Szia, persze. Öhm… Remélem, nem veszed tolakodásnak azok után, amit értünk tettél, szimplán kíváncsi vagyok. Mit tettél Lucy-vel, mikor bent volt?
  - Pár vizsgálatot végeztem. Az emlékeit és a képességeit vizsgáltam, hogy minden a helyén van-e. Szerencsére minden klappol. Viszont, most le kell tennem!
  - Várj… - kinyomott. Pedig még lenne egy nagyon fontos kérdésem. Ő először el akarta törölni Lucy-t. Utána pedig hagyott minket elmenni. Miért? 

7 megjegyzés:

  1. Ez nagyon jó! arra én is kiváncsi lennék miért hagyta őket elmennti?!?
    Nagyon jó feji lett már várom a kövit
    Xx.D

    VálaszTörlés
  2. Drága Olívia!

    Már elég régóta látogatom a blogodat és meg kell mondjam, hogy mindig lenyűgöz, mennyire jól kitaláltad ezt a fanfiction- t! :)
    Nagyon jó rész lett, (akárcsak a többi) én is rendkívül kíváncsi vagyok, hogy Evan miért hagyta elmenni Harry- éket.
    Remélem hamarosan megtudjuk a választ! :)

    Ölel,
    Brynn

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm ^^ Örülök, hogy tetszik!
      Igen, hamarosan hozok egy apróbb részt Evan szemszögéből és abban lesz benne :D

      Törlés
  3. Annyira igazi !!!!!!!! Imádom !! Folytit *-* :D

    VálaszTörlés
  4. IMADOM IMADOM IMADOM!! Most olvastam el az osszes reszt! Siess a kovivel pls!! *-* <3

    VálaszTörlés