16.fejezet - Vér

Sziasztok! Mostanában úgy tűnik kiszámíthatatlan vagyok a részeket illetően, mert a beígért napot, mindig elcsúsztatom egy nappal, így most nem ígérek semmit. Rettenetesen meglep az 54 feliratkozó!!! <3 Annyira csodálatos érzés :D Köszönöm! A kommentekre az előző fejezetre most kezdek válaszolni. Igaz, ez a rész rövid lett, de Lucy életében fordulópont :D Jó szórakozást a részhez, jó olvasást!:)

LUCY 

  Eget rengető fejfájásra ébredek. Amint kinyitom a szemeimet Harry aggódó tekintetével találkozom.  Óvatosan ülök fel, ebben a Göndör is segít a hátam alátámasztásával. Veszek pár mély lélegzetet, olyan érzés mintha a halálból hoztak volna vissza.

  - Minden rendben? – zöld íriszei árulkodóak, teljesen ki van merülve. Bólintok egyet, mire még élesebben kezd hasogatni a fejem, lehetséges nem ez volt a megfelelő módja az igen kifejezésének. Tenyeremet rásimítom a fájó pontra, s felszisszenek.

  - Rosszul vagy? Azonnal hozok neked fájdalom csillapítót. – Hátra fordulok törzsemmel és a párnákat neki döntöm az ágy támlájának, s rádőlök. Így a legkényelmesebb, bár a végtagjaim kicsit zsibbadtak. Nem tudom mi történt, Harry kétségbe volt esve, biztosan történt velem valami. A Göndör azt mondta siet, még sincs itt pár perc elteltével. Förtelmesen büdös vagyok, tántorogva ugyan, de elindulok fürdeni. Találomra rántom csak ki a ruhákat és vonulok át a fürdőszobába.    Lassan és óvatosan szabadítom meg magamat a pizsamámtól és állok a zuhany alá. A meleg víz felfrissíti a testem, pontosan ez az, amire szükségem van. Jól eső sóhaj hagyja el a számat. Miután testemet lemostam tusfürdővel a hajam következik. A sampon után balzsamot is használok, kész szénakazal a hajam. Mondhatni új emberként jövök ki a fürdőből törölközővel a fejemen. Befordulok a szobám ajtaján és csak akkor tűnik fel egy hatalmas csokor rózsa. Széles mosolyra húzódnak ajkaim, s jobban megnézem a virágokat. Harry hozta volna?

  - Louis küldte. Pontosan száz darab, hidd el megszámoltam. – rákapom a tekintetem. Nem csak gyógyszert hozott, hanem egy kész ebédet. Mosolyom egy kicsit sem lankad, sőt Louis nevét hallva még jobb kedvem lett.

  - Előbb egyél, utána beveheted a fájdalomcsillapítót. – megvárja, míg végigfekszek az ágyon, utána az ölembe helyezi a tálcát. Az illata rettenetesen finom.

  - Köszönöm.

  - Akkor én most hagylak pihenni, viszont ha bármi kell nyugodtan szólj. – az igazat megvallva nem tetszik, hogy egyedül kell lennem, ennek ellenére tudom, most muszáj a lazításra koncentrálnom. Minél előbb vissza szeretném kapni az energiámat, úgy érzem használhatatlan vagyok, pedig segítenem kéne Harry-nek. Eddig mindent ő csinált én meg még rá is teszek egy lapáttal. Mondjuk, jelenleg sem tudom mi történt velem, bízom benne, hogy a Göndör majd elárulja. Lehunyom a szemeimet, ám akármennyire is az alvásra törekszem nem megy. Kelletlenül forgolódok a puha ágyamban, és nem tetszésemnek hangot is adok. Folyamatosan nyüszítések hagyják el a számat, hihetetlenül ideges vagyok. Olyannyira, hogy kapálózni kezdek, s ennek következményeképpen le is rúgom testemről a meleget nyújtó takarót. Pont ezt kívánom most a pokol legmélyebb bugyrába. A meleget.
   Csak jobban kifeszítette azt a bizonyos cérnát, ami el is szakadt. A pokróc elvesztése meg is hozta a várva várt hideget. Harry hasonló állapotban ront be hozzám, ám neki ellazulnak arcvonásai, amint meglát. Mélységesen szégyellem az előbbi kirohanásomért, még akkor is, ha tudom nem látta. Mégis jelen van a levegőben a frusztráció, bár lehet, számára nem tűnik fel, vagy csak én képzelgek.

   - Törtét valami? – sétál közelebb hozzám, s mint nem rég tette, most is helyet foglal a lábaim mellett. Szégyenteljesen harapom be alsó ajkam és engedek utat érzelmeimnek. Sós könnyek folynak le arcomon, kicsit sem tudom kontrollálni az érzelmeim. Szipogva hajtom le fejem, próbálok hajam mögött menedéket találni. Tisztában vagyok vele, ő hogy meg lehet zavarodva. Legalább annyira, mint én. Olyan mintha felborult volna bennem minden.

 - Hé, Lucy! Rendben vagy? – óvatosan bólogatok, immár kiszámíthatóvá titulálom magam. Kedvesen öleli át vállam egyik karjával és von féloldalas ölelésbe. Homlokom mellkasára hajtom, de pár perc múlva érzem, valami nem stimmel. Valami meleg önti el alsó tájékom. Felpattanok, a váratlan és furcsa helyzettel nem bírok el. Mostanra kicsit sem érzem magamon a kimerültség jeleit, csak menekülni vágyom. Egyedül szeretnék lenni. Ösztönösen szaladok át a fürdőbe és veszem kezelésbe a dolgot.
  Lehajtom a WC tetejét, majd ránehézkedek. Kifújom magam, tenyerembe temetem az arcom. Hallom, ahogy Harry léptei dübörögnek. Gondolom ide tart, azonban magányra van szükségem elintézni, bármi is lehet a gond. Már követeli is, hogy engedjem be. Hangján tisztán hallatszódik az idegesség, fáradtság és az, hogy betelt a pohár. Elege van. Többször is megesett, hogy hangja felvette ezt a lejtést. Ilyenkor észreveszem magam és rám tör a bizonytalanság. Mi van, ha egyszer ráun a dadusgatásomra? Ellök majd, vagy szánalomból maga mellett tart?

  - Harry, kérlek, egyedül szeretnék lenni. – hatalmasat sóhajt.

  - Legalább annyit mondj, hogy jól vagy.

  - Rendben vagyok. – a kérésemnek eleget téve hagyja el a fürdő területét. Fellélegzek és visszafoglalom a helyem. Megint eláraszt az a forró érzés. Összeszorítom a lábaimat, mintha bármennyit is segítene, viszont ezzel csak azt érem el, hogy még nagyobb fájdalom tör a hasi tájékomra. Nehezen szánom rá magam, de leimádkozom magamról a nadrágom, s mikor ülnék vissza a WC tetejére, látok rajta egy apró vérvoltot, mely el van kenődve.
  Szívem ezerrel kezd verni, ha ez így folytatódik tovább, szívinfarktust kapok. Szemügyre veszem az előbb földre ejtett ruhadarabot, azon is volt egy folt. Pánikolva szabadítom meg magam a bugyimtól is, melyen ugyancsak ékeskedik a piros árnyalata. Hangos lélegzésem megtölti a teret, talán még a folyosóra is kihallatszódik. Kíváncsi vagyok honnan a folyadék. Félve hajtom le a fejem és lesek a combjaimra. Keseregve állapítom meg azt is befedi a belőlem távozó dolog. Érzem, hogy ez belőlem jött. Lábaimat apró résnyire nyitom szét, s utána undorodva csapom össze őket. Nemi szervem is olyan.
  Könnyek hagyják el a szemem, rettenetesen meg vagyok zavarodva, körmeimet is rágni kezdem. Addig folytatom, amíg csak hozzájuk férek, ám mikor beleharapok a bőrömbe, feljajdulok, és inkább befejezem. Idegesen túrok bele a hajamba és járkálni kezdek. Talán szólnom kellene Harry-nek? Nem tudom mi történik, segítséget kellene tőle kérnem, ugyanis nem vagyok benne biztos, bár, ha a sejtésem helytálló, akkor a folyadék, ami elhagyta a testem: vér.