2015. május 24., vasárnap

7.fejezet - Látogató

Sziasztok Hologramjaim!
Hihetetlen, hogy már negyven feliratkozó van! Rettenetesen jó érzés, ti vagytok a legjobb olvasók a földön! Mindenért hatalmas köszönet és hála. Próbálok hosszabb részeket hozni, viszont a nagy felhajtás miatt, ami most körülöttem van az utolsó hetek miatt, nehezen tudom összehozni. A nyárig még két részt biztosan hozni fogok, ám a harmadikban sajnos nem vagyok biztos a ballagás és az egyéb elfoglaltságaim miatt, hiszen mint szokott minden egy hétre esik.
Remélem tetszeni fog a rész, jó olvasást hozzá!:)


  A hatodik érzékem valami úton, módon megsúgta, hogy ennek nem lesz jó vége. Csalódottan hajtom le fejem, s ráhangolódtam a rossz hírek fogadására.
 - Az emlékezetvesztésre nincsen magyarázat, azonban kétségbevonhatatlanul állíthatom külső sérülés váltotta ki. A hangját illetően jó hírek adhatok, ez csak átmeneti. – egy pillanatra rápillant a papírjára, hamar átolvassa, s újra a szemembe néz.
  - Továbbá elvégeztünk a rutinvizsgálatot is, aminek rendkívüliek lettek az eredményei. Vérnyomás, reflex, fül –és látás került kivizsgálásra. Az első jelentősen túlszárnyalja az ő korában az egészséges kategóriát. A reflexei kiemelkedően jók, és a végeredmény csakugyan egyezik a fül és látás eredményeivel. – nem tudtam hova szeretne kilyukadni, nem lehet olyan nagy cucc, hogy valakinek magas a vérnyomása. Biztosan csak izgult. A többi eredmény pedig inkább örömhír, mintsem aggasztó.
  - Sejtelmem sincs mit óhajt ezzel mondani. – csapom össze tenyereim, s szám egy vonallá préselem.
  - Szeretnénk bent tartani és elvégezni rajta pár vizsgálatot. – van egy olyan érzésem, hogy eltitkol előlem valamit. Rossz közérzetem lett, érzem nem kéne itt maradnunk.
  - A lánynak kissé magas a vérnyomása és máris bent tartanák? Köszönjük, de nekem még ma ezer dolgom van, nincs időnk további vizsgálatokra. Küldje ki és már itt sem vagyunk. – kicsit úgy beszéltem, mintha nem kívánatos személyek lennénk. Mentségemre szóljon nem szoktam bunkó lenni, nem az én műfajom, viszont a mostani helyzettől kicsit felment bennem a pumpa minden ok nélkül, viszont a tudat, hogy nem sokára hallhatom hangját feldobott. Hamarosan teljesítették is a kívánságom, megilletődve és talán kicsit megtörve kaptam vissza a lányt. Intettem az ápolónőnek, s oldalamon a kis beteggel szállunk be a járműbe.
 - Sajnálom, nem kellett volna kényszerítenem téged. Remélem nem volt olyan kellemetlen. – semmibe veszi a tényt, hogy hozzá beszélek, csak maga elé mered, s a tenyerét kapargatja. Ráhagyom, tisztában vagyok vele, mennyire orrolhat rám, milyen zavarba ejtő, vagy esetleg felkavaró élmény lehetett. Szégyellem magam, látom rajta a meghökkentséget, összezavarodást. Csak tudnám mit is tegyek vele addig, míg én dolgozom. Muszáj bemennem a stúdióba, valamilyen új gyakornok letörölte az egyik számom és fel kell énekelnem ismét. Szívem szerint bevinném magammal, azonban a bentiek nem igazán díjazzák, ha valaki láb alatt van. Vonakodva tekerem jobbra a kormányt, s nyomom még lejjebb a gázpedált, s így tökéletesen végzem a házam előtti feljárón. Nagyot sóhajtva kerülöm meg az autót, annak céljából, hogy kinyitom a lánynak az ajtót, ám ezzel beelőzött. Töretlenül kerüli tekintetem, még az út közben tett bocsánatkéréseim sem hatották meg, bár nehéz megállapítani így, hogy nem beszél, min akadt fent, vagy egyáltalán problémája van-e velem. Kulcsaim a zárba helyezem, ám elforgatni már nem sikerül, ebből a legtöbb ember arra következtet betörtek hozzá, de mivel nekem van egy áthaladóban lévő barátom, nyílván ő van bent. Hangosan nyitom ki az ajtót, mire rögtön egy felháborodott hang köszönt.
 - Harry Edward Styles! Miért üres a hűtő? – hangját nem sokkal később jelenléte tette teljessé, azonban mielőtt újra kiabálhatna, megakad szeme a mellettem álló személyen.
 - Kinek hálálhatom meg a társaságod? – ő sem felel nekem, még  mindig a lány stírölése a legfőbb dolga. Be kell vallani, valóban szemet kápráztató az ifjú hölgy. Magamban kuncogok barátom teljes lefagyásán, s végül elhaladok mellette viszont kizökkentése érdekében nekimegyek vállának. Hallom, ahogyan megköszörüli torkát, ezt követően rögvest mellettem terem.
  - Szóval, akkor most végre figyelsz, rám megkérdezem még egyszer… - nevetek, s mikor tovább folytatnám, a mondatom ő közbe szól.
  - Ne kérdezz semmit, majd én! Ki ez a lány? Kérlek, mondd, hogy nem vagytok együtt. – ahogyan hallom már is bezsongott. Igen, ő minden bizonnyal az a típus, aki első látásra minden széplányt istenít, egyszerűen nem bír leakadni az adott lányról, ellenben mikor kosarat kap képes normális ember módjára viselkedni.
  - Nem Louis, nem vagyunk együtt, megnyugodtál? Visszatérve a kérdésemre; kinek köszönhetem, hogy itt vagy? – legjobb barátomból csak úgy folyik a szó, pillanatnyilag egy szőke hajú, plasztikázott lány engedte útjára. Két hónapig voltak együtt Lou elmondása szerint, bár nem csodálkoznék, ha az exe mást mondana. Képes kiszínezi a valóságot.
  - Engedélyt kellene kérnem tőled elméletben a lányhoz? – gondolom itt most a harmadik lakosra célzott. Nem vagyok oda az ötletéért, szeretnék kicsit közelebb kerülni hozzá, viszont amennyiben Louis ráijeszt a túlzott nyomulásával, ez nem fog menni valami könnyedén. Testemmel a konyha pultjának támaszkodom, míg a barna hajú Kaszanova idiótán vigyorog rám. Tudom, már érzi a nem szócska édes ízét, s akármennyire is töröm most össze a pici szívét a válaszom egy igen lesz.
- Nézd, más esetben nem érdekelne, ha megpróbálnád őt is megfertőzni a Tomlinson kórral, csakhogy ő más, mint a többi.  – arcáról azonnal lehervad a mosoly, s lefelé kezdi görbíteni ajkait, természetesen csak viccből.

Szinte érzem, ahogyan az sugallja, könyörüljek meg rajta.
- Bocsi, Louis. Amint megismered egy kicsit jobban rájössz. Nem attól különleges, hogy, hű de erkölcsös és nem fekszik le idegenekkel, hanem mert amnéziás és átmenetileg beszédre is képtelen. Nem akarom kurvának beállítani, félre ne érts, azonban nem ismerem annyira. Számomra képtelenség lenne elképzelni őt ilyennek. - mostanra fogalmam sincs miért mondtam ilyeneket, hiszem nyilvánvalóan illedelmes.
  - Akkor miért van itt? Mármint úgy értem, ha nem ismered, miért van itt? Csak azt nem mond, hogy megint Robin Hood-nak képzelted magad. – csakugyan ilyen kiismerhető lennék? Bizonyára bárki rádöbbenne a válaszra az arckifejezésem alapján. Lou csak megforgatja szemeit és elsiet valamerre. Meg kellene keresnem a lányt, majd bemennem a munkahelyemre. Csak szerintem hangzik szerfelett egysíkúnak? Nem hinném. Szegény a ház ismeretének teljes hiányának köszönhetően még mindig ott áll ahol hagytuk.
  - Gyere, felkísérlek a szobádba. Nekem el kell mennem egy időre, addig itt leszel Louis-al. Remélem ez nem probléma. – egyből jött a nemleges válasz. Problémamentesnek érezem a dolgot, legalább lesz itt vele valaki, nem szorul újra magányra.
  - Bízom benne, hogy jól ki fogtok jönni, még akkor is, ha egyelőre nem tudsz beszélni. Apropó, az orvosok szerint hamarosan visszajön a hangod. – látok rajta egy kis örömöt. Út közben még elbeszélgetünk, meg kérem majd Lou-t, hogy vezesse körbe, hiszen eddig arra sem volt időm.
  - Louis! Merre vagy?- kiáltom, miután bevezettem a lányt a szobájába. Amint megkaptam a választ elindultam az ő szobájába. Igen, neki van külön szobája, mivel neki nincs háza, folyton a soron következő barátnőjénél lakik, szereti falni az életet, kihasználja a fiatalságát. Mindig kérdezgetem tőle, miért is nem vesz magának egy házat, esetleg kezd el bérelni egyet. Erre általában azt a választ kapom, hogy „Harold drága, nem szeretnék felesleges költségeket, hiszen kettőt sem alszol, nekem már új barátnőm van”. Ehhez sosem kommentálok semmit, ismerem annyira, hogy tudjam, olyan nőhöz nem költözik, akit nem szeret.
 - Jelenleg meddig kívánsz a Styles rezidencián lábadozni? – nevetek, azonban tőle egy gúnyos röhögést kapok vissza.
 - Nem tudom. Nagyon megtetszett ez a lány, szóval lehet, egy jó darabig el fog tartani mire kiheverem az a bombázót. – nyújtózkodik végig az ágyon. Szigorúan nézek rá, ám ez nem hatja meg.
 - Tényleg, mi a neve? – kérdezi, s itt én is ráeszméltem a szomorú igazságra: nem tudom a nevét. 


Csatlakozzatok a Facebook csoportoz, hamarosan egy kis meglepetést
szeretnék hozni!

(link)

6 megjegyzés:

  1. Hát Harry drága akkor találj ki neki!:D
    Oh Louis, Louis, Loius.....na jó erre csak annyit tudok mondani hogy szoknyavadász:D
    Hát nem mondja dokikám?! Tudja a lány lesz a következő Halk:DDDD
    Siess a kövivel!^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most, hogy mondod lehet beleveszem Hulk-ot a történetbe :DD
      Vasárnap vagy esetleg szombaton hozom a következőt!:)

      Törlés
  2. Szia! :D
    Nagyon, nagyon, nagyon tetszik! Még egy hete találtam rá a blogodra, de sajnos elvesztettem a linket, de most újra megtaláltam és hu! *o* Kérlek siess a következő résszel? Nagyjából mikor várható? Egyszerűen imádom ahogyan írsz! <3 Egyedi írásmódod van és nagyon jó viszed a történetet. Én már egészen biztosan rendszeres olvasód vagyok, már fel is iratkoztam!;)
    u.i.: Nagyon várom a következő fejezetet! *o*
    Mesi xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aranyos vagy, köszönöm, nagyon örülök, hogy tetszik! :) Sajnos az osztálykirándulás miatt nem volt elég időm a megírására, de következő hétvégén hosszabb rész hozok! :D

      Törlés
  3. Oh Lou....

    Megtetszett a lány? Igen? Mi lett volna ha előtte vetkőzik le? Huhaaa....
    Kíváncsi vagyok a hangjára, meg hogy milyen kérdései lesznek a fiúk felé.
    Na meg hogy hogyan áll az "amnéziás" és néma csajhoz a szoknyapecér Louisom.
    Várom a kövit!

    Puszillak!

    Ui: ma kezdtem el a blogot. Mit ne mondjak. Imádom!! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszik! :)
      Hidd, el nem fogja zavarni Lou-t a némasága. :D

      Törlés