2015. június 18., csütörtök

9.fejezet - Döntés

Sziasztok, drága olvasóim!
Sajnálom, hogy késett a rész, de a nyári szünet bekövetkeztével lustább lettem. Most egy fontos hír: jövő héten nem lesz rész, de a következő hetekben kettesével szeretném kiposztolni őket. Ebben a fejezetben azt hiszem hatalmas fordulóponthoz értünk. Köszönöm a kommenteket és a pipákat, meg persze a 43 fantasztikus olvasót! Hihetetlen! Jó olvasást!


  Megszeppenve állok, s tekintetem ráfagyott a csupasz testű srácra. Mélyen és meghökkenve nézünk egymás szemeibe. Észhez térek, majd tenyereim látószerveim elé kapom, egy kisebb sikoly kíséretében. Ahogy hallom, Louis egy durva anyag utána kap, és magára veszi.
  - Öhm… Már idenézetsz. – lassan emelem le magam elől kezeim. Szemeimet lesütöm, egyszerűen képtelen vagyok az övéibe nézni, még akkor sem, ha már van rajta egy farmer. Arcom ég, olyan érzés, mintha az összes vérem oda tódult volna.
  - Sajnálom, nem szerettelek volna kellemetlen helyzetbe hozni, csak nem adtál elég időt a válaszra. – nevetve simítja tenyerét hátamra, s invitál beljebb a szobájába. Sosem voltam itt ezelőtt, első dolgom, hogy alaposan végigkémlelem a helyiséget. A sötétkék, már-már fekete falakat néhol festmények vagy képek teszik díszessé. A fehér, fa szekrény közvetlenül az íróasztal mellett áll, ami szintúgy fából készült. Egy hatalmas televízió is helyet kap a falon, méghozzá az ággyal szemben. Ezeken a tárgyakon kívül, még egy focilabda mintázatú babzsák is található a fekvőhelyétől balra lévő sarokban.
  - Szóval, minek köszönhetem a jelenléted? – ruhámra mutatok és egy másikra, miközben a változást próbálom eljelelni.
 - Oh, hát adok neked felsőt és egy boxert. Viszont, ha kényelmesebben éreznéd magad Harry cuccaiban, akkor szólj. Jó lesz az enyém? – nem vagyok válogatós, mindegy kinek a ruháiban vagyok. Kaptam egy úgy nevezett fekete boxert és egy alapjáraton fehér, ám az ujjainál fekete felsőt, amin egy háromszemű lény virított, egy Have a nice day! felirattal. Visszamentem a saját területemre és átváltottam a viseletem. Szeretnék még találkozni Harry-vel a nap folyamán, azonban ennek már nem igazán látom esélyét. Elég sötét van odakinn és testem szerfelett fáradt, teljesen belefáradtam ebbe a napba. Igaz, nem történt semmi fárasztó a mai nap folyamán, inkább szellemileg, mintsem hogy fizikailag merültem ki. Úgy érzem, mikor lehunynám a szemem, abban a minutumban elaludnék. Kómás állapotomból az ajtó csukódása hoz vissza a jelenbe, ezek szerint Harry megérkezett. Olyan gyorsan hagyom magam mögött a lépcsőfokokat, amennyire csak tőlem telik. Nem tudom mi ilyen fontos, aggódom, hogy nincs miden rendben.
 - És, mi jót csináltatok, amíg távol voltam? – ez a Göndör hangja. Mély, rekedtes baritonja megnyugtató, csakhogy kicsit megviseltnek tűnik. Halkabban és lassabban beszél a megszokottnál.
 - Remélem békén hagytad és megkímélted őt magadtól. – résnyire tárom ki a konyhához tartozó ajtót, annak céljából, hogy mindent lássak. Louis a szívére helyezi a kezét és hitetlenkedő sóhajt hallat.
  - Harry bánt, hogy kinézed ezt belőlem. Természetesen nem piszkáltam… Egészen addig, amíg ő nem vágyott a társaságomra. – Harry válasza erre már csak az, hogy nálam is rá fog kérdezni. Ezután mesélni kezdi milyen volt bent a munkahelyén. Látom rajta mennyire kimerült, legalábbis erről árulkodnak a lila karikák szemei alatt. Nem bírom tovább, benyitok, ennek következtében, mind a ketten rám szentelik figyelmük. Harry szemöldöke felszalad, majd az előtte álldogáló fiúra néz.
 - Miért van a te ruháidban? – kérdése meglep, kezdem úgy érezni magam, mintha rosszat cselekedtem volna. Bár, lehet ez is történt.
  - Ne gondolj egyből arra, te perverz állat. Ő keresett meg engem azzal, hogy szeretne átöltözni, így adtam neki váltóruhát. Viszont, nehogy felrobbanj, megnyugtatlak; megkérdeztem szeretne-e inkább a te ruháidban feszíteni. Mint látod beérte az enyémekkel. – a kék szemű srác azonnal kimagyaráz, s egy tálat nyom a kezembe, azzal, hogy egyem meg. Kicsit sem kívánok semmiféle ételt, ezért leteszem az asztalra, s megrázom a fejem. Louis vállat ránt, majd nekiáll megenni a porcelán tartalmát.

HARRY

 Előre sajnálom szegény lányt. Louis, ahogy látom egy darabig biztosan nem fog felhagyni a küldetésének tekintett csajozással. Imádom a bohókás haverom, de sosem tudja mikor lép át egy bizonyos határt. Most azonban képtelen vagyok ezzel gyötörni magam, a munkahelyemen szétszedtek. Egész nap rohangáltam, akárcsak egy mérgezett egér. Az eredménye viszont kézzelfogható lett, három komplett dalt tudtunk rátenni az albumomra. Tehát még maradt tizenkettő.     Hanyagul lököm be a szobám ajtaját, s csak akkor ugrik be, szeretnék beszélni a vendégemmel. Ahogy azt Louis is megmondta, furcsa, hogy nem tudom a nevét; de hogyan is tudhatnám, amikor se beszélni, se írni nem tud? Sürgősen javítanom kell a helyzeten.
 - Tudunk beszélni? – dugom be fejem a lányhoz. Már sötét van bent, s ő maga az ágyában fekszik. Lustán emeli fel a fejét, gondolom az alvás szélén állhat, vagyis csak állhatott. Amint felismer a sötétségben boldogan bólint rá, s helyet foglalok az ágyon.
  - Jól megvoltatok kettesben? – olyan unalmas lehet neki mindenre bólogatni nemmel, vagy igennel. Persze ő is azt állítja, hogy nem volt rossz a mai napja. Most már el kell hinnem, amit Louis is váltig hangoztat. Örülök neki, hisz kedves barátomnak talán mára benőtt a feje lágya és nem zargat idegeneket ilyen-olyan randi felkérésekkel.
  - Tudod, kicsit megnehezíti a dolgokat az, hogy nem tudsz beszélni, és megértem, ha nem is akarsz erről hallani sem, de Louis említette, hogy még a nevedet sem tudod. Ezért arra a döntésre jutottam, jobb lenne a számodra, ha… Ha bevinnénk téged egy intézetbe, ahol olyanok vesznek, majd körül, akik hasonló betegséggel küzdenek. – életem legnehezebb mondata volt. Tudatában vagyok, miszerint felfogta tehát tudja, mivel jár az elhatározásom. A szemei mindent elárulnak, főleg az abból kicsorduló könnycseppek.
  - Meg kell értened, én nem tudok veled foglalkozni, bármennyire is szeretném. Nekem munkahelyem van, neked pedig támogatás és törődés kell. Sajnálom. – nem bírom tovább nézni, ahogyan megszakad a szíve miattam. Talán, ha miden rendeződik a fejében, és az életében egyaránt, visszafogadom, amennyiben otthonra lesz szüksége. Kedves lány, tudom nem töltöttem vele sok időt, de figyelemre méltó kitartása van és gyengéd lelke, amit valakinek pátyolgatni kell, s erre én nem vagyok felkészülve. Itt nem egy szeretőre gondolok, hanem egy barátra, aki mindig mellette áll. Én nem tudom betölteni ezt a szerepet.
  Lesütött szemekkel baktatok át a saját szobámba, rettenetesen szégyellem magam, még akkor is, ha tudom ez a helyes megoldás. Pár hét, esetleg hónap múlva úgy is elfelejtené még azt is, hogy valaha találkoztunk. Ott könnyedén barátokat szerezhet, nagy fordulatot vehet az élete. Csak a jót akarom neki, s garantálom erre ő is rá fog jönni. Fél órával ezelőtt meg is ejtettem egy SMS-t John-nak, hogy keressen nekem ilyen intézményeket. Vagy egy tucat címet küldött, próbáltam a legközelebbit kiválasztani, ám mindegyik távol van. Újra átfutom, majd beugrik a stúdió. Onnantól egy utcányira van az egyik lehetséges épület. Azt, hiszen ez lesz az. Szeretetném tudni, hogyan fog alakulni a továbbiakban a lányka élete. Úgy érzem ez az én felelősségem, vagy inkább ő van a felelősségemre bízva. Visszaírtam főnökömnek a kiválasztott intézetnek a címét, azt mondta ő mindent elintéz, csak döntsem el.

  Ma az ébresztőórám helyett Louis ugrálására kelek. Mint ne mondjak, rettenetesen hatékony, ha a célja az, hogy egész nap morcos legyek.
  - Gyerünk Harry ébred! Menj dolgozni! – úgy teszek, ahogy kéri, fölülök az ágyamon, s én is ugrálásba kezdek. Ez az egyik ok, amiért imádom Lou-t. Felszabadít, mellette nagyon könnyű ellazulni, s annak lenni, ami valójában vagy. Hangosan nevetve játszottunk, akárcsak pár éve az óvodában. Mi voltunk a rossz fiúk, akiket senki sem tudott megnevelni, leszámítva a szüleinket.
  - Miért tartod olyan fontosnak, hogy befáradjak dolgozni? Csak nem aggódsz miattam? –tenyerem eltemetem hajában, s összekócolom.
  - Na, de Harold! Ne gondold egy percig sem, hogy ez bosszú nélkül fog maradni. Egyébként, csak szeretnék kettesben lenni a szőkeséggel. – szemöldökét idiótán húzogatja fel és le. Azt hiszi, fel tud vele húzni, azonban most nem érdekel.
  - Hát, használd ki az időt Tomlinson, ugyanis nem sokáig marad velünk. – persze rögtön rákérdezett miért mondok ilyeneket, s itt jött el az idő. Megosztottam vele, mire is készülök, erre csak annyit mondott, hogy galád vagyok. Van benne igazság, de most nincs kiút. Itt ülünk az autóban, úton az intézményhez. Még mielőtt elindultunk volna Louis adott a lánynak pár ruhát, amit az exe hagyott nála. A csomagjaival kezemben indulok be az épületbe, s vissza-visszapillantok Lou nem szökött-e meg a hölggyel.
  - Jó napot, tudok valamiben segíteni? – kérdezi a recepciós, mikor beérünk. Gombóccal a torkomban kezdek mesélni. Csak pár papírt kell aláírnom, ez simán megy, azonban amikor rákérdez, a nevére lefagyok.
  - Lucy Morris.- ez az egyetlen értelmes név, ami eszembe jut.


9 megjegyzés:

  1. De wháááj???
    Miért tetted ezt Lucyval??? És velem?
    Louis fogja látogatni vagy, visszatér a "régi" életéhez?
    És Harry? Ő ugye elmegy hozzá? El kell! És mégis meddig lesz ott Lucy? Mennyi idő kell még hogy kiderüljön, hologram?
    És miért van ennyi kérdés?
    És miért nincs itt a válasz?
    És mikor lesznek válaszok?

    Kikészítesz, de imádom! <3

    Puszillak! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm :)
      A következő részben lesz válasz pár kérdésre :D

      Törlés
  2. Watwat? :O

    ÉS mikor fog kiderülni hogy nem ember?
    És..és.. észreveszik?
    Meddig lesz intézetbe?
    Mikor fog tudni beszélni?
    És Louis. Meg hát Harry.. Harry meg Lucy.
    Harry találta ki Lucy nevét?

    Ahjj. Most gondolkodhatok min este :c :DD

    Ennek ellenére. Fantasztikus volt! :D

    Ölel: Lizzy :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi :D
      Igen, ő találta ki :)
      Nem sokáig marad az intézményben, hamarosan kiderül, hogy hologram.

      Törlés
  3. Miiiiiiii???? *úgy néz a képernyőre mint egy retardált indián*
    Micsoda???? O.O
    Wtf?:O
    Na jó én végérvényesen kihaltam!
    Úristen!
    Remélem gyorsan kiderül hogy hologramm.
    Ja és Harryt KICSINÁLOM!!
    Ki-fo-gom nyírni!*-*
    A kis rohadék!!
    Siess a kövivel!^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Látom mindenkit sikerült meglepnem xd :DD
      29-én jön a következő és onnantól két rész fogok hozni egy héten :)
      Ééés a 11.részben kiderül :D

      Törlés
  4. Drága Olívia! :)

    Igen, borzasztó olvasó vagyok, sose hagyok magam után semmit, de ezentúl igyekszem rendszerezni a hozzászólásaimat:)

    Ez a rész... Úristen... Mimimimiiiii?
    Mindig, mikor elolvasom a részeidet, a folytatásért könyörgöm XD
    29?
    Ne.
    Ne.
    Ne.
    Ne.
    Pont. Nem. Leszek. Itthon.
    Ne.
    Ne.
    Ne.


    Mindegy, ráérek még kiborulni...
    Egyszerűen fantasztikus <3 minden résznél egyre jobban imádom :D (ami nagy dolog, mert vagy 4 blogot olvasok folyamatosan... egyszerűen egy sem nyeri el a tetszésemet... De ez más)

    Rosaxx

    VálaszTörlés
  5. Hmm ami után feldolgoztam, hogy írtál reagálok is valamit :D
    Valahogy én is így vagyok a te blogoddal <3
    Azt hiszem sokáig büszke leszek erre a részre, sikerült valami izgalmat vinnem a történetbe :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, nem szokásom kommentelni XD
      Eddig is izgalmas volt, de ez a rész:oo azt hiszem, kijelenthetem, hogy ez a kedvencem az eddigiek közül :D

      Törlés