Sziasztok, drága olvasóim!
Sajnálom, hogy késett a rész, de a nyári szünet bekövetkeztével lustább lettem. Most egy fontos hír: jövő héten nem lesz rész, de a következő hetekben kettesével szeretném kiposztolni őket. Ebben a fejezetben azt hiszem hatalmas fordulóponthoz értünk. Köszönöm a kommenteket és a pipákat, meg persze a 43 fantasztikus olvasót! Hihetetlen! Jó olvasást!
Megszeppenve állok, s tekintetem ráfagyott a csupasz testű
srácra. Mélyen és meghökkenve nézünk egymás szemeibe. Észhez térek, majd
tenyereim látószerveim elé kapom, egy kisebb sikoly kíséretében. Ahogy hallom,
Louis egy durva anyag utána kap, és magára veszi.
- Öhm… Már idenézetsz. – lassan emelem le magam elől kezeim.
Szemeimet lesütöm, egyszerűen képtelen vagyok az övéibe nézni, még akkor sem,
ha már van rajta egy farmer. Arcom ég, olyan érzés, mintha az összes vérem oda
tódult volna.
- Sajnálom, nem szerettelek volna kellemetlen helyzetbe
hozni, csak nem adtál elég időt a válaszra. – nevetve simítja tenyerét hátamra,
s invitál beljebb a szobájába. Sosem voltam itt ezelőtt, első dolgom, hogy
alaposan végigkémlelem a helyiséget. A sötétkék, már-már fekete falakat néhol
festmények vagy képek teszik díszessé. A fehér, fa szekrény közvetlenül az
íróasztal mellett áll, ami szintúgy fából készült. Egy hatalmas televízió is
helyet kap a falon, méghozzá az ággyal szemben. Ezeken a tárgyakon kívül, még
egy focilabda mintázatú babzsák is található a fekvőhelyétől balra lévő
sarokban.
- Szóval, minek köszönhetem a jelenléted? – ruhámra mutatok
és egy másikra, miközben a változást próbálom eljelelni.
- Oh, hát adok neked felsőt és egy boxert. Viszont, ha
kényelmesebben éreznéd magad Harry cuccaiban, akkor szólj. Jó lesz az enyém? – nem
vagyok válogatós, mindegy kinek a ruháiban vagyok. Kaptam egy úgy nevezett
fekete boxert és egy alapjáraton fehér, ám az ujjainál fekete felsőt, amin egy
háromszemű lény virított, egy Have a nice
day! felirattal. Visszamentem a saját területemre és átváltottam a
viseletem. Szeretnék még találkozni Harry-vel a nap folyamán, azonban ennek már
nem igazán látom esélyét. Elég sötét van odakinn és testem szerfelett fáradt,
teljesen belefáradtam ebbe a napba. Igaz, nem történt semmi fárasztó a mai nap
folyamán, inkább szellemileg, mintsem hogy fizikailag merültem ki. Úgy érzem,
mikor lehunynám a szemem, abban a minutumban elaludnék. Kómás állapotomból az
ajtó csukódása hoz vissza a jelenbe, ezek szerint Harry megérkezett. Olyan
gyorsan hagyom magam mögött a lépcsőfokokat, amennyire csak tőlem telik. Nem
tudom mi ilyen fontos, aggódom, hogy nincs miden rendben.
- És, mi jót csináltatok, amíg távol voltam? – ez a Göndör
hangja. Mély, rekedtes baritonja megnyugtató, csakhogy kicsit megviseltnek
tűnik. Halkabban és lassabban beszél a megszokottnál.
- Remélem békén hagytad és megkímélted őt magadtól. –
résnyire tárom ki a konyhához tartozó ajtót, annak céljából, hogy mindent
lássak. Louis a szívére helyezi a kezét és hitetlenkedő sóhajt hallat.
- Harry bánt, hogy kinézed ezt belőlem. Természetesen nem
piszkáltam… Egészen addig, amíg ő nem vágyott a társaságomra. – Harry válasza
erre már csak az, hogy nálam is rá fog kérdezni. Ezután mesélni kezdi milyen
volt bent a munkahelyén. Látom rajta mennyire kimerült, legalábbis erről
árulkodnak a lila karikák szemei alatt. Nem bírom tovább, benyitok, ennek
következtében, mind a ketten rám szentelik figyelmük. Harry szemöldöke
felszalad, majd az előtte álldogáló fiúra néz.
- Miért van a te ruháidban? – kérdése meglep, kezdem úgy
érezni magam, mintha rosszat cselekedtem volna. Bár, lehet ez is történt.
- Ne gondolj egyből arra, te perverz állat. Ő keresett meg
engem azzal, hogy szeretne átöltözni, így adtam neki váltóruhát. Viszont,
nehogy felrobbanj, megnyugtatlak; megkérdeztem szeretne-e inkább a te ruháidban
feszíteni. Mint látod beérte az enyémekkel. – a kék szemű srác azonnal
kimagyaráz, s egy tálat nyom a kezembe, azzal, hogy egyem meg. Kicsit sem
kívánok semmiféle ételt, ezért leteszem az asztalra, s megrázom a fejem. Louis
vállat ránt, majd nekiáll megenni a porcelán tartalmát.
HARRY
Előre sajnálom szegény lányt. Louis, ahogy látom egy darabig
biztosan nem fog felhagyni a küldetésének tekintett csajozással. Imádom a
bohókás haverom, de sosem tudja mikor lép át egy bizonyos határt. Most azonban
képtelen vagyok ezzel gyötörni magam, a munkahelyemen szétszedtek. Egész nap
rohangáltam, akárcsak egy mérgezett egér. Az eredménye viszont kézzelfogható
lett, három komplett dalt tudtunk rátenni az albumomra. Tehát még maradt
tizenkettő. Hanyagul lököm be a szobám ajtaját, s csak akkor ugrik be,
szeretnék beszélni a vendégemmel. Ahogy azt Louis is megmondta, furcsa, hogy
nem tudom a nevét; de hogyan is tudhatnám, amikor se beszélni, se írni nem tud?
Sürgősen javítanom kell a helyzeten.
- Tudunk beszélni? – dugom be fejem a lányhoz. Már sötét van
bent, s ő maga az ágyában fekszik. Lustán emeli fel a fejét, gondolom az alvás
szélén állhat, vagyis csak állhatott. Amint felismer a sötétségben boldogan
bólint rá, s helyet foglalok az ágyon.
- Jól megvoltatok kettesben? – olyan unalmas lehet neki
mindenre bólogatni nemmel, vagy igennel. Persze ő is azt állítja, hogy nem volt
rossz a mai napja. Most már el kell hinnem, amit Louis is váltig hangoztat.
Örülök neki, hisz kedves barátomnak talán mára benőtt a feje lágya és nem
zargat idegeneket ilyen-olyan randi felkérésekkel.
- Tudod, kicsit megnehezíti a dolgokat az, hogy nem tudsz
beszélni, és megértem, ha nem is akarsz erről hallani sem, de Louis említette,
hogy még a nevedet sem tudod. Ezért arra a döntésre jutottam, jobb lenne a
számodra, ha… Ha bevinnénk téged egy intézetbe, ahol olyanok vesznek, majd
körül, akik hasonló betegséggel küzdenek. – életem legnehezebb mondata volt.
Tudatában vagyok, miszerint felfogta tehát tudja, mivel jár az elhatározásom. A
szemei mindent elárulnak, főleg az abból kicsorduló könnycseppek.
- Meg kell értened, én nem tudok veled foglalkozni,
bármennyire is szeretném. Nekem munkahelyem van, neked pedig támogatás és
törődés kell. Sajnálom. – nem bírom tovább nézni, ahogyan megszakad a szíve
miattam. Talán, ha miden rendeződik a fejében, és az életében egyaránt,
visszafogadom, amennyiben otthonra lesz szüksége. Kedves lány, tudom nem
töltöttem vele sok időt, de figyelemre méltó kitartása van és gyengéd lelke,
amit valakinek pátyolgatni kell, s erre én nem vagyok felkészülve. Itt nem egy
szeretőre gondolok, hanem egy barátra, aki mindig mellette áll. Én nem tudom
betölteni ezt a szerepet.
Lesütött szemekkel baktatok át a saját szobámba, rettenetesen szégyellem magam, még akkor is, ha tudom ez a helyes megoldás. Pár hét, esetleg hónap múlva úgy is elfelejtené még azt is, hogy valaha találkoztunk. Ott könnyedén barátokat szerezhet, nagy fordulatot vehet az élete. Csak a jót akarom neki, s garantálom erre ő is rá fog jönni. Fél órával ezelőtt meg is ejtettem egy SMS-t John-nak, hogy keressen nekem ilyen intézményeket. Vagy egy tucat címet küldött, próbáltam a legközelebbit kiválasztani, ám mindegyik távol van. Újra átfutom, majd beugrik a stúdió. Onnantól egy utcányira van az egyik lehetséges épület. Azt, hiszen ez lesz az. Szeretetném tudni, hogyan fog alakulni a továbbiakban a lányka élete. Úgy érzem ez az én felelősségem, vagy inkább ő van a felelősségemre bízva. Visszaírtam főnökömnek a kiválasztott intézetnek a címét, azt mondta ő mindent elintéz, csak döntsem el.
Lesütött szemekkel baktatok át a saját szobámba, rettenetesen szégyellem magam, még akkor is, ha tudom ez a helyes megoldás. Pár hét, esetleg hónap múlva úgy is elfelejtené még azt is, hogy valaha találkoztunk. Ott könnyedén barátokat szerezhet, nagy fordulatot vehet az élete. Csak a jót akarom neki, s garantálom erre ő is rá fog jönni. Fél órával ezelőtt meg is ejtettem egy SMS-t John-nak, hogy keressen nekem ilyen intézményeket. Vagy egy tucat címet küldött, próbáltam a legközelebbit kiválasztani, ám mindegyik távol van. Újra átfutom, majd beugrik a stúdió. Onnantól egy utcányira van az egyik lehetséges épület. Azt, hiszen ez lesz az. Szeretetném tudni, hogyan fog alakulni a továbbiakban a lányka élete. Úgy érzem ez az én felelősségem, vagy inkább ő van a felelősségemre bízva. Visszaírtam főnökömnek a kiválasztott intézetnek a címét, azt mondta ő mindent elintéz, csak döntsem el.
Ma az ébresztőórám helyett Louis ugrálására kelek. Mint ne
mondjak, rettenetesen hatékony, ha a célja az, hogy egész nap morcos legyek.
- Gyerünk Harry ébred! Menj dolgozni! – úgy teszek, ahogy
kéri, fölülök az ágyamon, s én is ugrálásba kezdek. Ez az egyik ok, amiért
imádom Lou-t. Felszabadít, mellette nagyon könnyű ellazulni, s annak lenni, ami
valójában vagy. Hangosan nevetve játszottunk, akárcsak pár éve az óvodában. Mi
voltunk a rossz fiúk, akiket senki sem tudott megnevelni, leszámítva a
szüleinket.
- Miért tartod olyan fontosnak, hogy befáradjak dolgozni? Csak
nem aggódsz miattam? –tenyerem eltemetem hajában, s összekócolom.
- Na, de Harold! Ne gondold egy percig sem, hogy ez bosszú
nélkül fog maradni. Egyébként, csak szeretnék kettesben lenni a szőkeséggel. –
szemöldökét idiótán húzogatja fel és le. Azt hiszi, fel tud vele húzni, azonban
most nem érdekel.
- Hát, használd ki az időt Tomlinson, ugyanis nem sokáig
marad velünk. – persze rögtön rákérdezett miért mondok ilyeneket, s itt jött el
az idő. Megosztottam vele, mire is készülök, erre csak annyit mondott, hogy
galád vagyok. Van benne igazság, de most nincs kiút. Itt ülünk az autóban, úton
az intézményhez. Még mielőtt elindultunk volna Louis adott a lánynak pár ruhát,
amit az exe hagyott nála. A csomagjaival kezemben indulok be az épületbe, s vissza-visszapillantok
Lou nem szökött-e meg a hölggyel.
- Jó napot, tudok valamiben segíteni? – kérdezi a recepciós,
mikor beérünk. Gombóccal a torkomban kezdek mesélni. Csak pár papírt kell
aláírnom, ez simán megy, azonban amikor rákérdez, a nevére lefagyok.
- Lucy Morris.- ez
az egyetlen értelmes név, ami eszembe jut.
De wháááj???
VálaszTörlésMiért tetted ezt Lucyval??? És velem?
Louis fogja látogatni vagy, visszatér a "régi" életéhez?
És Harry? Ő ugye elmegy hozzá? El kell! És mégis meddig lesz ott Lucy? Mennyi idő kell még hogy kiderüljön, hologram?
És miért van ennyi kérdés?
És miért nincs itt a válasz?
És mikor lesznek válaszok?
Kikészítesz, de imádom! <3
Puszillak! :D
Köszönöm :)
TörlésA következő részben lesz válasz pár kérdésre :D
Watwat? :O
VálaszTörlésÉS mikor fog kiderülni hogy nem ember?
És..és.. észreveszik?
Meddig lesz intézetbe?
Mikor fog tudni beszélni?
És Louis. Meg hát Harry.. Harry meg Lucy.
Harry találta ki Lucy nevét?
Ahjj. Most gondolkodhatok min este :c :DD
Ennek ellenére. Fantasztikus volt! :D
Ölel: Lizzy :D
Köszi :D
TörlésIgen, ő találta ki :)
Nem sokáig marad az intézményben, hamarosan kiderül, hogy hologram.
Miiiiiiii???? *úgy néz a képernyőre mint egy retardált indián*
VálaszTörlésMicsoda???? O.O
Wtf?:O
Na jó én végérvényesen kihaltam!
Úristen!
Remélem gyorsan kiderül hogy hologramm.
Ja és Harryt KICSINÁLOM!!
Ki-fo-gom nyírni!*-*
A kis rohadék!!
Siess a kövivel!^^
Látom mindenkit sikerült meglepnem xd :DD
Törlés29-én jön a következő és onnantól két rész fogok hozni egy héten :)
Ééés a 11.részben kiderül :D
Drága Olívia! :)
VálaszTörlésIgen, borzasztó olvasó vagyok, sose hagyok magam után semmit, de ezentúl igyekszem rendszerezni a hozzászólásaimat:)
Ez a rész... Úristen... Mimimimiiiii?
Mindig, mikor elolvasom a részeidet, a folytatásért könyörgöm XD
29?
Ne.
Ne.
Ne.
Ne.
Pont. Nem. Leszek. Itthon.
Ne.
Ne.
Ne.
Mindegy, ráérek még kiborulni...
Egyszerűen fantasztikus <3 minden résznél egyre jobban imádom :D (ami nagy dolog, mert vagy 4 blogot olvasok folyamatosan... egyszerűen egy sem nyeri el a tetszésemet... De ez más)
Rosaxx
Hmm ami után feldolgoztam, hogy írtál reagálok is valamit :D
VálaszTörlésValahogy én is így vagyok a te blogoddal <3
Azt hiszem sokáig büszke leszek erre a részre, sikerült valami izgalmat vinnem a történetbe :D
Igen, nem szokásom kommentelni XD
TörlésEddig is izgalmas volt, de ez a rész:oo azt hiszem, kijelenthetem, hogy ez a kedvencem az eddigiek közül :D