2015. június 15., hétfő

On The Road Again - Bécs

Sziasztok Életeim! :3
Meghoztam a beszámolót, nem akartam tovább csúsztatni, de még így sem tudtam valami igényeset összehozni, emiatt szégyenlem magam, de akkora hatással van rám ez az egész, hogy hetek múlva sem tudnám normálisan összeszedni a gondolataimat. A helyesírási hibákat nézzétek el, rettenetesen remeg a kezem, ha erre gondolok.

Tehát a nap úgy indult, hogy reggel négykor keltünk és fél hatkor már indultunk is Pestre, ahonnan a busz indult. Rengetegen gyűltünk össze, 5 buszt töltöttünk meg. Persze minden buszon – legalább is a miénken – volt egy üres hely. Egy buszra 46 személy fért, így, ha nem számítunk le pár főt, 230-an mentünk. Olyan délután kettőre érkezhettünk meg, már a buszba is lehetett hallani a sikítást. Valami eszméletlen volt. Nekünk ülő jegyünk volt, így körbejárhattuk az egész stadiont kívülről. Rengetegen piknikeztek le, de voltak olyanok is akik a telefonjukról néztek filmet. Egy fiú, aki vagy háromszor körbejárta a stadiont random elkezdett táncolni. Fantasztikus volt az ő műsora is, szinte mindenki őt nézte, ezt ki is élvezte. Miután befejeződött a tánca sokan kértek tőle képet :D Fenomenális volt. Ezután olyan egy órával be is engedtek minket. Az elő zenekar késett vagy két órát, addig klippeket adtak a kivetítőn. A McBasted eléggé felpörgette a közönséget, ügyesek voltak. Én nem ismertem őket, viszont jó számokat játszottak. Nem sokkal utánuk jött a makaréna. Elképesztő volt, ahogy mindenki táncol és őrjöng. A fiúk a Clouds-al kezdtek. Teljesen felpezsdült a hangulat. Még mindig nehéz róla beszélnem anélkül, hogy ugrálnék vagy csapkodnék a kezemmel. Liam rettenetesen kedves, ahogy Niall is. Louis hozta a laza formáját, végig azon járt az agyam, mennyire is megnyugtató a hangja, és Harry… Ő rettenetesen perverz és édes egyszerre. Egyik pillanatban még egy hatalmas banánnal viccelődik a másikban egy hatalmas szívet ölelget <3. Ezek mellett még németül is beszélt, egészen 20-ig számolt. Akkor és ott mindenki elvesztette a fejét és körülöttem elkezdtek sírni. Nagyon sokan voltak magyarok, mint mondtam is, sok magyar zászló volt. A csúcspont az volt, mikor a kivetítőn egy Liam please say Szeretlek feliratú tábla volt, amit el is kezdett olvasni, és bemondta, hogy Hungary, de mire kimondhatta volna elmozdították a kamerát. Csakis ismételni tudom magam, hatalmas őrület volt, ennyi embert egyszerre még nem láttam. Sok szám volt az előző albumról is. Liam és Louis folyton mondogatták milyen jó közönség is vagyunk, és hogy tudják, mindenhol ezt mondják, de most komolyan gondolják.
 Bécs is nagyon tetszett nekik. Sajnos, még így pár nap múlva sem tudom normálisan összeszedni a gondolataimat ezzel kapcsolatban, meghatározó élmény volt ez számomra. A best song ever volt az utolsó dal, azután ahogy én láttam senki sem akart kimenni, vártuk hátha visszajönnek, de ez nem történt meg. Harry-nek nagyon hosszú a haja, végig azon nevettem, hogy lobog, miközben ide-oda szaladgált. A koncert közepén viszont már felkötötte. A tipikus bálnás produkciója sem maradt el. Egy viccet is vártam, azonban azt sem mondott. Nem tudom nektek ebből mennyire jön át az érzés, viszont ennél értelmesebben nem tudom összeszedni a gondolataim, pont ezért szedtem össze két blogot, ahol olvasható még efféle beszámoló. 


Videókat is kértetek, azonban eléggé pocsék minőségben tudtam csak feltölteni, így azokat nem tudom megosztani, de igyekszem megoldást keresni!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése